Bonyolult dolgokról egyszerűen

Néha meglehetősen bonyolult dolgokról kell írnunk, ebben segíthetnek a következő módszerek.

Mutasd be egy példával

Ha orvosként könnyű testmozgást írsz elő a betegednek, akkor adj egy példát, mit értesz ezalatt. Van, akinek ez öt perc sétát jelent, másnak meg egy óra edzést.

Ha lakástakarék-pénztári megtakarítást mutatsz be, akkor mondj konkrét számokat: mi történik, ha havonta 10.000 forintot tud megtakarítani? Mennyi lesz az állami támogatás és a kamat, és mennyi pénzhez juthat 4 év után?

Bontsd szét kisebb részekre

Amikor csak lehet, bontsd szét a bonyolult dolgot kisebb, könnyebben befogadható részekre. Egy ok-okozati összefüggést megvilágíthatsz például úgy, ha hasonló szerkezetben mutatod be mindkét irányát:

  • Ha több olajat termelnek ki, akkor növekszik a kínálat, és így csökken a benzin ára.
  • Ha visszafogják a kitermelést, akkor csökken a kínálat, és nőni fog a benzin ára.

Használd ki a párhuzamokat

Ha egymáshoz hasonló dolgokat kell bemutatnod, akkor használj azonos mondatszerkezeteket:

  • A benzinmotoros autók nagyon környezetszennyezőek, de viszonylag olcsók, és könnyen találsz benzinkutat a tankoláshoz.
  • Az elektromos autók kevésbé szennyezik a környezetet, de egyelőre nagyon drágák, és kevés a töltőpont.

Mivel a mondatok felépítése ugyanaz, ezért az olvasó könnyen össze tudja hasonlítani, hogy miben azonosak és miben különböznek.

Bonyolultabb esetekben pedig használj táblázatot.

Hasonlítsd ismert dologhoz

Általában van egy elképzelésünk arról, hogy hogyan működnek a dolgok. Ezt az elképzelést hívjuk mentális modellnek. Amikor egy, az olvasó számára ismeretlen dolgot próbálsz elmagyarázni, akkor segíthet, ha egy olyan másik dologhoz hasonlítod, amiről már van elképzelése (azaz mentális modellje). Természetesen ez csak akkor működik, ha tényleg van hasonlóság a két dolog között. Ha szükséges, említsd meg azt is, miben különbözik a két dolog – nehogy hamis következtetésekre jussanak az olvasóid.

Ebben a hitelminősítőkről szóló cikkben például a műsorok korhatár-besorolásához hasonlították a hitelminősítők értékelését:

„Kicsit olyan ez, mint a korhatáros filmek a tévében: a legtöbb gyerek nem a korhatár-minősítés alapján, hanem a szülő, vagy a saját véleménye alapján nézi, vagy nem nézi meg az adott filmet. De persze vannak olyan szülők, akik komolyan veszik a kis körbe zárt számot a képernyő sarkában.
Tehát a korhatár nem azt jelenti, hogy az adott filmet nem nézi meg egy csomó korhatár alatti gyerek, ugyanakkor egyértelmű, hogy a korhatár hiánya megnöveli a filmet megnéző gyerekek számát.”

Sajnos a párhuzam másik fele nincs így kibontva, de valahogy így hangozhatna:
„Tehát sok befektetőt nem érdekel a hitelminősítők véleménye, és akkor is veszik az államkötvényeinket, ha bóvliba vannak sorolva. De még többen vennék, ha ez nem így lenne.”